Különvélemény

Valljuk be, a Youtube már nem az, aminek indult. Érthető módon egy olyan oldal lett belőle, ami mindenki érdekeit előrébb helyezi, mint a felhasználóét, hogy minden kis bevételforrásban meg tudjon kapaszkodni. Nem azért használja mindenki, mert olyan jó, hanem mert monopolhelyzetben van. Persze vannak alternatívák mint az indavideó meg hasonlók, de ezeket kétlem, hogy bárki komolyan tudja venni.

Most, hogy bejött a magyar youtube elméletileg örülni kell, gyakorlatilag meg mi csak annyit veszünk majd észre, hogy lassan minden videó elején át kell ugrani egy hirdetést és megtalálni az X-et a kicsit felugró ablakon, ami belekontárkodik a videóba. Meg, hogy .hu-val is működik már az oldal, hurrá.

Továbbra is le fogják tiltani az általunk összevágott videó zenéjét, hacsak nem mi énekeljük fel. Nem mintha bármilyen bevételtől elesnének. Továbbra is lesz egy rakat videó, amit itthon nem lehet elérni, ki tudja épp milyen misztikus és végeláthatatlan szerzői jogok miatt. Továbbra is itt fogja minden igénytelen ember a zenét hallgatni, holott a minősége többnyire fülsértő. A durvább fajta továbbra is DJ pultnak használja a házibulikban. Ezt rakb be, nagyon nagy! Jól van akkor majd utána, de utána én jövök! Nem-nem, én voltam itt hamarabb! - és gyakorlatilag el sem mozdulnak a laptop elől a buli végéig. Na de, kicsit elkalandoztam. Azt akartam csak mondani, hogy a youtube továbbra is az internet egyik legnagyobb pöcegödre lesz, ahol a videók 1%-a vállalható, hisz ami a találatok között az első oldal után van, az veszett ügy. Oda semmilyen épeszű ember nem teszi be a lábát. Nem akarod tudni miféle szörnyű dolgok élnek ott.

            De egyet se féljünk, tudok egy megoldást. Ha valakinek van sok-sok milliója, befolyása a kiadóiparban és tud néhány jedi elmetrükköt, akkor garantálom, hogy ez a befektetés százszorosan visszahozza az árát. Egy honlap, ami nem csak megtörné a youtube egyeduralmát, hanem elfeledtetné is azt.
            Első lépés, hogy a világ összes kiadójával megegyezünk. Ez a legnehezebb része, itt mind a három, de főleg az utolsó dologra szükségünk lesz, ha nem sikerül meggyőznünk őket, hogy ez nekik is jó. Ez azért kell, hogy minden felkerülhessen és ne forduljanak elő olyan röhejes dolgok, hogy ha mondjuk rákeresünk Bob Dylan mester Blowin in the wind című remekművére, akkor az ne legyen fent, csak egy tucat feldolgozás helyette.
            Ha már itt tartunk, akkor most végeztem egy közvélemény-kutatást magamban. Ez volt a kérdés: Ön gyorsan meg akar hallgatni vagy osztani egy számot, rákeres a youtube-on, de nincs fent, mit tesz?
A válaszok a következőképpen alakultak:

• 45% - Nem érdekel, annyiban hagyom
• 25% - Letöltöm illegálisan
• 25% - Rákeresek máshol
• 5% - Szidom a youtube anyját
• 0% - Megveszem a számot legálisan

            Mindegy, akkor az első lépés megvan. A második, hogy nyugodjunk meg és fújjuk ki magunkat, a nehezén már túl vagyunk. Ezután készítjük el a honlapot, ami a következőképpen néz ki: két részre van osztva, és minden rész még kettőre. Az első felosztás a következő: zene és videó. Erre azért van szükség, mert bár videómegosztó oldal, rengetegen csak a zene miatt jönnek, hogy hallgassák. Arra pedig egy soundcloud szerű megoldás sokkal logikusabb. Nem kell videó hozzá, ami sokat tölt, elég csak az mp3, ami viszont jó minőségű és nem kell a videó 240p-jéhez igazodnia. Az első lépésből következik, hogy minden album fent lenne, szabadon lehetne hallgatni, pénzért le lehet tölteni és oldalt még hirdetések is vannak. Már több a bevétele a kiadónak, mint a torrentekből. Szóval, has rákeresünk egy számra nem fog kidobni ezret, amiből szinte mind valami kislány, aki gitárral kisérve elkornyikálja, hanem az igazit és hamisítatlant adja ki, kifogástalan minőségben.
            A videókat is két részre bontjuk (ez a második bontás a zenéknél nem olyan fontos). Méghozzá lesz hivatalos és felhasználói részleg. Egyrészt azért, hogy a sok szenny és mocsok kordonban legyen, mint például amit Lakatos Jakab tölt fel arról, hogy a haverja elköp az út másik oldaláig, egy olyan telefonról fényképezve, aminek a képminősége még a vakoknál is fizikai fájdalommal jár.

A hivatalos oldalon ott lesz minden klip, lehetőleg jó minőségben. A tv-adók akár a műsoraikat és sorozataikat is felrakhatják, ahogy gondolják. A másik oldalon meg a felhasználói tartalmak lesznek, amin nem tiltunk le hangsávot, csak mert a családi videó alá, ami megosztok a nagyival, beraktam a Sexy and I know it című klasszikust. Maximum ott lesz egy link, hogy amúgy itt megvehetem a számot, örüljek.
            A kezdeti szakaszban nem kell annyi arcbamászó és kikerülhetetlen reklám és akkor mindenki átszokik, majd ha ez megtörténik, telenyomhatjuk mindennel, úgyis tűrik a felhasználók, mivel nem lesz más alternatíva (addigra a youtube tönkremegy). Persze a mi dicsőségünk is leáldozik azzal, hogy a felhasználókat hülyére vesszük csak azért, mert megtehetjük. De addig bőven megszedjük magunkat. Tessék bárki szabadon felhasználhatja az üzleti modellt, nem fogok perelni.

            Persze én sem élek álomvilágban, ez csak ez utópia. Viszont az mindenki számára világos, hogy ha egy dolognak nincsen konkurenciája, akkor az bármit megtehet, továbbra is használni fogjuk.

            Csak az a baj, hogy ezzel ők is tisztában vannak.

Amikor Amerikában belengették a SOPA-t, az egész internet egyként utálta és tiltakozott ellene, ezért meg is bukott a törvény egyelőre. A dolog szépsége, hogy amíg mindenki a SOPA-val volt elfoglalva, addig Európában bevezették az ACTA-t, ami nagyjából ugyanaz, mint a tengertúli testvére, azaz egy törvénycsomag, ami az internetet szabályozza, többek között az illegális letöltések megakadályozására.

Az gondolom senkinek sem kérdéses, hogy nem civil kezdeményezés áll a törvények hátterében, hanem a kiadók adták neki a hátszelet. A baj csak az, hogy ezzel valóban nagyon elkéstek, pont annyi évvel, ami elég volt ahhoz a felismeréshez, hogy nincs rájuk szükség többé. A piac épp átmegy egy átalakuláson, erre a törvény pont azok érdekeit védi, akik miatt ez nem tud megvalósulni.

Ha egy valami nyilvánvaló lett az internet térhódításával azon kívül, hogy mindenki odavan a kiscicákért, az az, hogy a kiadók feleslegessé váltak. Ezt nem egy zenekar belátta, akiket még vagy már nem köt a szerződés egyikhez sem és ingyen elérhetővé teszik a lemezeiket a honlapjukon. Így jut el a zene közvetlen az előadótól a hallgatóságig. Kellett ehhez kiadó? Nem.

Álltathatja magát bárki, de már sosem lesz olyan, hogy egy zenéhez vagy filmhez nem lehet ingyen hozzájutni, mindig találni fognak az emberek egy megoldást. Túl későn akarnak egy olyan szabad médiát korlátozni, mint az internet. Nem megoldások olyan röhejes dolgok sem, mint minden letöltő feljelentése. Ezt már semmilyen épeszű ember nem tudja komolyan venni és az amúgy sem magas szimpátiát is tovább csökkenti feléjük. Az sem segít rajtuk, hogy köztudott, miszerint a pénzek nagy részét ők kapják és nem a zenészek.

Találjanak ki valami újat, ajánljanak plusz dolgokat a pénzemért, csábítsanak vissza. Ez talán okosabb út lett lenne, hisz ha valami egyszer ingyenes lesz huzamosabb időre, azt nem fogja semmi visszafordítani, főleg nem az erőszakoskodás. Azzal csak az ellenállást növelik.

Az új modell miszerint egy együttes ingyen elérhetővé teszi a lemezét, és rajongóknak korlátolt példányszámban elérhetővé teszi fizikai formában (mint a hazai Subscribe is tette) igenis életképes. Ha egy zenekar foggal-körmmel azért küzdene, hogy a zenéjét csak boltban és webáruházban lehessen megvenni, és tegyük fel el is éri, öngólt rúg. Hiszen a világ legnagyobb médiuma elől zárná el magát, ahol ha valami jó, akkor az el fog terjedni. Ezzel ő is jól jár, hisz többen mennek el majd a koncertjeire, amiért több bevétel jön abból. Szóval amit elszippant a letöltés, annak egy részét vissza is adhatja. Senki sem fog minden héten lemezeket venni, de így hogy letölthetjük több mindent meghallgatunk, akinek lehet később megvesszük a lemezét és elmegyünk megnézni őket egy klubban. Ha valaki ezt nem látja be, azzal csak homokba dugja a fejét, mert aki akarja így is, úgy is le fogja tölteni, ezért érdemesebb a dolgokat a saját előnyünkre fordítani.

A filmiparban meg, ha egy film jó, az általában már a premier utáni első hetekben behozza a ráfordított pénzeket, szóval értük még annyira sem tudok aggódni. Ha valami meg rossz, azt hagy ne nekem kelljen sajnálni, hogy megbukik. A játékoknál nagyjából ugyanez a felállás, mint a filmeknél. Főleg a konzolokon. A könyvek elektromos világba való betörése még viszonylag új dolog, hisz csak most vált kényelmessé az e-book bejövetelével, monitoron csak az önsanyargatók olvastak eddig. Ennélfogva a modell is új, azaz olcsó egy elektronikus könyv, és az emberek veszik is. Milyen meglepő, ugye?

A kiadók ott rontották el, amikor sok évvel ezelőtt az volt a válaszuk a letöltések által megnövekedett bevételkiesésre, hogy drágították a lemezeket vagy DVD-ket, ezért aztán még kevesebben vették őket és újraindult a kör. Így végül magukat lökték abba a feneketlen spirálba, amiből már nem fogja kihúzni őket egy olyan elkeseredett végső megoldás sem mint az ACTA.

Általános elégedetlenséget sugalló plakátok tömkelege a budapesti egyetemek faliújságain, példátlanul intenzív kampány a kollégiumokban, kollektív óbégatás a közösségi oldalakon – ez jellemezte az elmúlt pár hetet a készülő felsőoktatási törvény kapcsán. Mivel ha másból nem, a közelmúlt eseményeiből már rájöhettünk, mennyit érnek a tüntetések hasonló ügyekben (az újságírói kreativitásnak hála, gyakran még az ellentétes álláspontot képviselőknek is nagy szívesség egy ilyen esemény), meg sem fordult a fejemben, hogy részt vegyek a tegnap megrendezett, jobb híján szerencsétlen államtitkár asszony keresztnevét központi szervező elemmé emelő demonstráción. Annyira viszont érdekelt a téma, hogy végigolvassam a kollégiumi levelezőlistán közzétett hivatalos HÖOK-közleményt, amely a tiltakozás okait hivatott összefoglalni. A továbbiakban idézetek találhatók a dokumentumból és néhány „hangsúlyozottan politikamentes” gondolat, "nem a kormány vagy a kormánykoalíciót alkotó pártok ellen, hanem a felsőoktatás mellett".

[Megjegyzés: A poszt írásakor próbáltam a hozzám hasonló, átlag egyetemisták nézőpontjából vizsgálni a helyzetet, azaz sem tájékozott politikai elemző, sem pedig ügyesen ferdítő bértollnok nem vagyok. Ezt kéretik figyelembe venni a kommentelés során (is).]

A több mint 10 oldalas nyilatkozat első pár lapja a felek közti megfelelő kommunikáció hiányát (meghívás az egyeztetésekre, vélemények és javaslatok mellőzöttsége) emeli ki, amihez nincs mit hozzáfűzni, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Képviseletét természetesen illene bevenni a tárgyalásokba, ahogyan a Doktoranduszok Országos Szövetségét és a Magyar Rektori Konferenciát is, ezért jár a virtuális kukoricán térdeplés az érintett minisztériumok illetékeseinek.

Ezután már a konkrét elképzeléseket feszegeti a közlemény, elsőként a hallgatói szerződést és az önköltséges képzési formát. Pontos adatok és számok nincsenek, légből kapott összegek és hangulatkeltő hangnem annál inkább. A lényeg, hogy fél óra netes böngészés után sem találtam semmi aktuálisat vagy egyértelműt például arról, hogy a képzés finanszírozása hogyan is fog működni. Most akkor csak az fizet, aki nem köt szerződést? Vagy mindenki? Tegyük fel, hogy hiszünk a szóban forgó írásnak és többségünknek valóban számolnia kell a „bújtatott tandíjjal”, 2-0 a tüntetőknek.

Alább a „Miért elfogadhatatlan a röghöz kötés?” alcímű bekezdés részletei következnek:

“Az államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgató a képzés megkezdése előtt szerződésben vállalja, hogy az állami támogatás fejében végzését követően meghatározott időtartamon belül, meghatározott ideig (a jelenlegi elképzelés szerint 10 év alatt 7, vagy 20 év alatt 15 évet) Magyarországon dolgozik. Ennek nem teljesülése esetén a szerződés alapján az állami ösztöndíj formájában felvett, és a képzés ellenértékeként a felsőoktatási intézménynek a képzésért befizetett összeget visszatéríteni köteles.”

[Jó lenne tudni, honnan származik az idézet, mivel ha rákeresek az interneten, csak a különböző, október 27-i demonstrációra buzdító oldalakat dobja ki, ugyanezzel a szöveggel. Na sebaj, lássuk a HÖOK véleményét az ügyben.]

Ez az intézkedés egyrészről ellentétes az Európai Unió egyik legalapvetőbb értékével és közös jogával, az unió belüli szabad munkavállalással. (…) Másrészről mi a helyzet akkor, ha valaki 2-3-5 évet külhonban dolgozna, de olyan tudásanyagot hozna haza, ami végül a magyar nemzetgazdaság érdekeit szolgálja? Sok egyébhez hasonlóan erre sem ad választ a koncepció.

Akkor majd én megadom a választ: Semmi. Pontosan le van írva a kétes származású idézetben, hogy 10 év alatt 7 évet vagy 20 alatt 15 évet „kell” itthon dolgozni (arról nem beszélve, hogy van lehetőség utólagos kifizetésére, ami a külföldi fizetéseket figyelembe véve valószínűleg szinte nevetséges aprópénz). Egyébként (az állam pénzén elvégzett egyetemi évek után) kimenni külföldre tapasztalatot gyűjteni, nyelvet tanulni és szélesíteni a látókörünket igazán korrekt dolog. Vissza sem nézni már kevésbé.

A következő pont a létszámot érinti:

A tervek szerint az indítható szakok listáját és az ezekhez tartozó állami finanszírozású és önköltséges keretszámokat is a kormány határozná meg. A legdrasztikusabb intézkedések közé tartozna, ha a kiszivárgott hírek szerint az ország több egyetemét és főiskoláját megszűnésre, kényszerintegrációra kényszerítenék. Mára egyértelműnek látszik azonban, hogy felmérve a hatalmas felháborodás esetleges politikai következményeit, inkább olyan követelményeket határoznak majd meg, amelyektől ezek a folyamatok „természetes” úton mennek végbe.

Belülről úgy látom, hogy tele van a felsőoktatás alibizőkkel, nevenincs intézmények totálisan piacképtelen szakjaival, a kommunikáció és médiatudománytól a rengeteg szabadbölcsészig, számuk egészen elképesztő. Ha valamibe ideje beleszólni az államnak, akkor az ez. Egy példa: miért vesznek fel csak az ELTE-re 150-200 embert évente pszichológia szakra? (Az ELTE-n kívül még 5 helyen van pszichológia oktatás az országban.) Hol fog elhelyezkedni az az irdatlan mennyiségű diplomás, ugyanolyan papírral? Mert a 3 éves alapképzés után sehol, ez csaknem biztos. Aztán ráhúznak még két évet a mesterképzéssel és jó esetben talán a felük talál egy olyan munkát, amelynek gyakorlatilag köze nincs a végzettségéhez. 5 év az állam pénzén, lényegében a semmiért.

Ezenfelül a mezőny ilyen szintű felhígulása egyértelműen az oktatási színvonal jelentős eséséhez is vezet. Tehát, ha valakinek megvannak hozzá a képességei, akkor jusson be államilag finanszírozott képzésre és tanulja(!) azt, amit szeretne, ha pedig nincsenek, és mégis tanulni akar, akkor fizesse ki érte a tandíjat. És persze számoljon azzal, hogy a diplomája nem sokat fog érni a munkaerőpiacon. (A kereslet-kínálat görbék iskolapéldái.)

A közlemény további részében jön egy-két bekezdés az egyetemi vezetők és a HÖK-ösök kinevezéséről és jogairól, amihez sokat nem tudok hozzátenni, maximum annyit, hogy legtöbbünk számára tulajdonképpen haveri köröknek tűnnek a HÖK-ök, melyeknek egyetemi tanulmányaikat jóformán évtizedekkel ezelőtt kezdő tagjai inkább gyanúsan jó anyagi helyzetükről és rejtélyes bevételeikről ismertek, semmint arról, hogy teljes erőbedobással küzdenek a hallgatók igazáért. (Az általam tárgyalt dokumentum is gyakran sugallja, hogy itt mintha elsősorban a saját posztjuk védelmezéséről lenne szó.)

A munka törvénykönyve új tervezetének hiányossága valóban változtatásért kiált, szabadságot a levelező és esti tagozatos, családfenntartó hallgatóknak! Legalábbis a vizsgák napjára.

…és ha valaki eljutott idáig a posztban, most már semmiképp ne hagyja abba az olvasást, következik ugyanis a tűzijáték, a vizsga utáni jól megérdemelt sör, a randit követő entyem-pentyem, az iskolai teljesítmény kérdése és az ennek kapcsán egy óvodás rosszcsont kisfiú csínytevéseinek gyermekded stílusú magyarázkodását idéző „érvelés”.

A tervezet egységesen 2,5-ös súlyozott tanulmányi átlagban állapítaná meg a költségtérítéses képzésre való automatikus átsorolás határát. (…) Nyilvánvaló, ha valaki több kredittel halad, többet is kell teljesítenie – így gyakorlatilag 15 kredittel és 5,0-s tanulmányi átlaggal haladva is ugyanannyi energiát fektet be, mint 30 kredittel és 2,5-ös tanulmány átlaggal. Ez esetben felmerül a kérdés, hogy az a hallgató-e a jobb hallgató, aki 15 kredittel halad előre, vagy az, aki 30, mintatanterv szerinti kreditet teljesít, viszont energiái csak egy alacsonyabb átlagra futják.

Parádés okfejtés, mindössze azt felejtették ki, hogy 15 kredittel (de akkor, most hogy is van ez, nem úgy volt, hogy majdnem mindenki költségtérítéses lesz?), ha költségtérítősre nem is kerül át az illető (tudtommal intézményenként változó, hogy egy évben hányat kell teljesíteni, az átlag 30 körüli), az iskolát garantáltan nem tudja befejezni a megadott idő alatt. Tehát fizetni fog a többi félévéért. Azaz melyik a jobb hallgató? Nem tudni, de a gazdaságosabb biztosan az, aki a kijelölt tanterv szerint, félévenként 30 kredit körül teljesít, értelemszerűen minél jobb átlaggal. Vagy az már diszkrimináció?

Folytassuk a vizsgafelvétellel:

Arra már manapság is láthatunk pozitív példákat, hogy nem lehet ész nélkül tantárgyakat újra és újra felvenni: több intézmény saját hatáskörben, hallgatói egyetértéssel már maximalizálta a tantárgyak újrafelvételét illetve az egy tárgyból letehető vizsgák számát. Ugyanakkor (…) valóságtól elrugaszkodott az az elképzelés, hogy egy tanegységből csak egy vizsgát lehessen ingyen letenni a hallgatóknak. “Ha egy tanegységből sikertelen a vizsga, valamint a sikertelen vizsgát követő javító vizsga is, az adott tanegységet a hallgató csak önköltség megfizetése mellett veheti fel. A javító vizsgát térítési díj ellenében lehet letenni” - áll az új koncepcióban.

Ez a tervezet egyáltalán nem számol azokkal az egyébként tehetséges diákokkal, akik esetleg más aktivitásuk, például tudományos- vagy sporttevékenységük, esetleg egészségügyi gondok miatt nem tudnak akár több tárgyat is elsőre vagy másodikra teljesíteni. Eddig ezt a legtöbb helyen kifizethető pénzösszegekkel szankcionálták, a tervezet viszont már önköltséges képzésre való átsorolásról beszél [hol is?], ami – látva a tervezett önköltséges képzési díj tervezetet – pénzügyi csapdába csalhatja a hallgatókat és szüleiket.

Többször végig kellett futnom a fenti passzust, hogy elhiggyem, amit olvasok. Ez most komoly? Nem számol velük? Nem véletlenül a korábbiakban a HÖOK által is említett „nem gyerek- és fiatalkorú általános vagy középiskolásokról, hanem 18. életévüket betöltött, egyébként az átlagnál jóval több felelősséggel és teherbírással rendelkező, a bolognai rendszernek hála nagy hányadában már diplomával is rendelkező személyekkel” számol? Mert ilyen korban talán már el tudja dönteni az ember két nappal a számonkérés előtt (akkor van a vizsga leadási határideje), hogy egyéb elfoglaltságai mellett kellőképpen felkészült-e. A csapdán meg mit értenek? Hogy aki egyetemre jár, annak tanulni kell? Valóban, ördögi kör.

A törvény szerint “a plusz két félév támogatása csak a képzésre előírt összes kreditmennyiség félévenként legfeljebb 8%-ának fennmaradása esetén biztosított.” Tehát ha egy olyan intézményt veszünk alapul, ahol a szakdolgozat megírása nem ér kreditet, illetve egy olyan diákot, aki esetleg csúsztat egy félévet azért, hogy minél jobb szakdolgozatot írhasson, máris újabb súlyos százezrekről beszélhetünk.

Miért kellene csúsznia? A tanterv nem véletlenül van úgy előírva, ahogy. Pontosan beleszámolják a szakdolgozat írását, ahogy a szakmai gyakorlatot, a kötelezően választható kurzusokat és olykor még az esetleges csúszásokat is.

Összességében tehát elmondhatjuk, többnyire teljesen érthető a HÖOK álláspontja és valóban szükség van tárgyalásokra, ugyanakkor nem elhanyagolható azon intézkedések száma, aminek bevezetése teljesen jogos lenne az állam részéről. Ez utóbbiak elleni kiállás kabaréba illő indokok felvonultatásával pedig számomra már-már teljesen hiteltelenné tette a közleményt és az ominózus tüntetést is.

A fentiek bevezetése ugyanis a mostanában hazánkban igencsak intenzíven jelen lévő „felsőoktatási láblógatás” csökkentését tenné lehetővé, a folyamatosan kibúvókat keresők (és találók) kiszűrését, akik 28 évesen még egyetemisták, másoktól elvéve a bratyizás alapon „kiérdemelt” kollégiumi helyeket és egyéb támogatásokat. A gyengébben tanulók kiejtésével valószínűleg a színvonal emelkedése is együtt járna. Huszonéves fejjel szinte senkit nem ismerek a környezetemben, aki szerint ne lenne túlképzés a felsőoktatásban. Ennek viszont véget kell vetni valahogyan.

És való igaz, hogy a jelenlegi válságos helyzetben mindenki védi a mundér becsületét, „bárhonnan, csak ne az egészségügytől vonjanak el pénzt”, „csak ne az oktatástól” stb., de ideje belátni azt – párthovatartozástól függetlenül –, hogy bizonyos intézkedések elkerülhetetlenek. Egyébként meg, a plusz verseny, amit néhány fenti eljárás implikálna, egyáltalán nem tenne rosszat a jelenlegi morálnak. És valljuk be, a magas hallgatói létszámnak köszönhetően a manapság egyre kevesebbet érő diplomák is visszanyerhetnek valamit régi értékükből. (Érdekes lesz majd figyelni a pár éve bevezetett bolognai rendszerrel egyidős, semmire nem jó 3 éves bölcsész BA-oklevelek utóéletét.)

Végezetül kívánok mindkét félnek a gyakorlathoz közelebb álló véleményt, valamint eredményes és sikeres működést a jövőben. A hallgatói önkormányzatoknak kevésbé izzadtságszagú és erőltetett kampányötleteket, a minisztériumnak pedig tisztább és korrektebb kommunikációt, illetve azt, hogy a nagy reformok közepette kezdjenek valamit a pedagógusok képzésével és helyzetével, mert ha valami, akkor az, hogy a tanári hivatás devalválódása folytán az megy tanár szakra, akit máshová nem vesznek fel, igazán elszomorító és komoly következményei vannak a jövőre nézve. 

[A képek a Google-ról és az [origo]-ról származnak.]

 A Velvet eddig is a magyar újságírás legalja volt. Ennek ellenére ártalmatlannak tartottam. Nem bánt senkit, a cikkek nagy része azért van, hogy köztük még jobban kitűnjenek a plusz 18-as tartalmak. Arra mindenki szeret rákattintani. Biztos valami híresség meztelenkedik. Minden rendben, nem is akar több lenni. Bár mióta nem lehet kommenteken röhögni, már nem is vicces. Sőt egyenesen unalmas.

De nagyjából másfél hete képes volt arra, hogy a rekordmeleg ellenére, amikor az emberek haldokolnak a plusz negyven fokban egy ilyen cikket lehozzon. Címlapon persze. Egy ember túl sok vizet ivott és meghalt. Ez volt nagyjából kirakva. Persze az írásból kiderül, hogy azért valami drog is volt a dologban, de az mellékes. Úgyse olvassa el senki addig a részig, ahol erre fény derül, mert hamar rájön az egyszeri ember, hogy ebben az cikkben nem lesz se villantás, se pornó. Kinyomja. Esetleg egy kósza lájk. De azt még azért gyorsan megjegyzi, hogy nehogy túl sok vizet igyon. Nem mintha, amúgy azt tenné.

Nyáron szegény egészségügyi szervezetek nem győzik hangoztatni, hogy sok vizet vegyünk magunkhoz, erre a Velvet képes egy ilyen cikket a címlapra küldeni. Mit gondoltak? Eddig csak az agyra voltak rossz hatással, de ezek után egyenesen károsnak mondanám.

Mi lesz a következő? Valaki meghalt, mert sok gyümölcsöt evett, vagy mert sokat sportolt? Mert leszokott a cigiről? Meghülyült, mert túl sok Velvetet olvasott?

Igazság szerint, azon csodálkoznék a legkevésbe.