Először is szögezzünk le pár dolgot. Nem vagyok se SP, se Fluor zenéjének fanja. Nem ismerem őket személyesen, és nincs semmi okom rá, hogy védjem őket. Nem is ezt terveztem. Ezeket csak azért írtam le, hogy ne vádoljon senki részrehajlással. Nem egy tizenéves tinilány rajongójuk vagyok, akik könnyek közt írja ezeket a sorokat, majd este lefekvés előtt masztizik egy kicsit az ágya feletti SP poszterre.

Akkor minek írok erről? Egyfelől magam sem tudom. Másfelől meg érdekesnek találom az egész helyzetet, ami kialakult. Azt, hogy egy egész országnak nincs jobb dolga, mint utálni ezt a két embert. Nem szimplán nem szeretni, nem. Mindenki úgy szapulja és buzizza őket, mintha két gyilkos lenne, akik épp szökésben vannak. Pedig nem. Nem bántottak senkit. Mennyi olyan zene van, amit nem kedvelünk? Rengeteg. Ezzel semmi baj sincs. De miért zavar egyeseket, hogy más meg szereti? Ez csak zene. Mindenki úgy kommentálja a youtubeon a klipjeiket, mintha kötelező lenne neki hallgatni. Talán azt várja a szegény tizenkét éves tinilányoktól, hogy a Master of Puppetsen nőjenek fel, de nem értem miért. Mindenki volt gyerek. Egyértelmű, hogy nem ezt fogják huszonévesen is visítozni. De ha mégis, ahhoz kinek mi köze van?

Ezzel a számmal SP tudatosan és zseniálisan hergelte tovább a trollokat.


Ettől persze még nem lesz menőbb se SP, se Fluor. De ők valahogy mégis összehozták, amit sokaknak nem sikerül, és nehogy abban a tévhitben éljünk, hogy őket húzták is meg lökték is a siker felé mindenfelől. Elég sok saját munkájuk van benne. Ne mondja senki, hogy egy gyorsétteremben melózni kemény négyszáz forintos órabérért jobb diákmeló. Nem gondolom, hogy ők milliomosok, de látszólag jól elvannak ezzel, és nagyon okosan csinálják. SP is tudja, hogy nem építhet örökre a zenéjére, hanem klipeket rendez, és közben fotós is (méghozzá jó), meg még ki tudja. Ha már SP, akkor bátorkodtam az albumát is meghallgatni. Az újat is. Vagyis ez túlzás, de belehallgattam. Nem lett a kedvencem, de teljesen vállalható. A zene teljesen igényes, a szöveg meg olyan, amilyen. Az az érdekes, hogy ha ugyanezt egy amerikai előadótól halljuk, akinek amúgy a szövegei sem jobbak egy fikarcnyit sem (csak angolul valamiért nem zavarja az embereket), akkor azt boldogan posztoljuk facebookra a pénteki buli előtt. A klipjei sem lettek a szívem csücske, de a kivitelezésük igényes, ezt kár lenne elvitatni. Fluor zenéje idióta, komolytalan, főleg ez az új, de nem is akar több lenni. Amire készítette őket, arra tökéletesek. Azt szajkózni, hogy ez buta zene, olyan mintha, a lassan egy évtizede nem vicces Irigy Hónaljmirigyen kérnénk számon egy albumot, ami létkérdéseket feszeget. Az meg már sokadrangú dolog, hogy Fluor amilyen idióta imidzset épített fel, annyira értelmes legalább. Tudatosan csinálta ezt végig, és miközben SP nem egy magyar producert alázot le, addig Fluor a marketingesek nagy részének tarthatna előadást.

Persze van sok ember, akinek nem tetszik a zenéjük, ez teljesen rendben van, nincs min meglepődni, de az már inkább érdekes, hogy ezek közül sokan miért abban látnak kielégülést, hogy minden klipjük alá beírják, hogy buzik ezek és egymás faszát szopják kukiját majszolják. Ott egy előadó, aki akármilyen zenét is játszik híres, rohadt jól elvan vele, a másik odalon meg valaki, aki jobb dolga nem lévén szidja őket mindenhol és várja a lájkokat ezért. Ki a szánalmasabb? El tudom képzelni, hogy Fluor és SP néhanapján összeülnek és együtt röhögnek a kommenteken, és az egész hisztérián, mert van min. A magyar celebeknél is divat, hogy ha majd beszólnak nekik, akkor ezzel is népszerűbbek lesznek. Az már viszont ironikus, hogy ezek a celebgödör aljáról jönnek, hátha így kilábalnak onnan.

Ez persze nem lokális trend, mert nemzetközi szinten Justin Bieber a vicc tárgya, és nem lehet azt mondani, hogy nem szolgált rá. Lehet rajta is viccelődni, ez érthető. De ha valaki már egyenesen gyűlöli és ezt a rajongókra is kivetíti, akkor ott komoly problémák vannak. A divatot szidni már nagyobb közhely, mint azt követni. A zenei ízlés nem mérhető skálával. Ha adott egy kislány vagy bárki, aki ezt a zenét hallgatva jól érzi magát, akkor mit zavar ez minket? Utálni kell érte?

Lehet szidni, szapulni, buzizni, anyázni, de ezzel csak magunkat röhögtetjük ki. Kevés jobb példa van arra jelenségre, miszerint a negatív reklám is reklám. Ha nem lenne ez nagy néputálat, akkor talán nem is ismernék ennyien. Lehet, hogy ez is benne volt a tervben. Szóval itt van a fél ország ellenük, akik valami oknál fogva azt hiszik különbek és kiválasztottak, ezért kiröhögik őket is meg rajongókat, miáltal a köztudatban is benntartják. Másfelől meg ott van SP és Fluor, akik elég szép pénzeket keresnek a fellépésekből, és egyéb dolgokból, miközben annak ellenére, hog ez munka, jól elvannak és élvezik csinálni ezt. Szóval ki is nevetett a végén?


Na ezért menők.